A tanúsítványról

Általánosságban az energetikai tanúsítványról

Az energetikai tanúsítvány célja, hogy az ingatlanok összehasonlíthatóvá váljanak fajlagos éves energiafelhasználás szempontjából.

Maga a számítás, más néven az éves energiaigény számítás már régóta létezik, melynek műszaki és szakmai szabályszerűségeit a 7/2006 (V.24.) TNM rendelet írja le.

 Ezt a számítást Magyarországon 2012. jan. 1. óta kötelező hitelesített dokumentum formájába önteni, meghatározott ügymenetek alkalmával. Az energetikai tanúsítvány formai és tartalmi követelményeit, alkalmazási körét  a 176/2008 (VI.30.) kormányrendelet részletezi. A nyugat európai országokban már évekkel korábban kötelezővé vált az energetikai tanúsítványok kiállíttatása.

Mit mér fel a tanúsító?

A tanúsító szakember a helyszínre érkezve a tanúsítvány elkészítéséhez szükséges paramétereket igyekszik feltérképezni, összegyűjteni. A felmérések fényképekkel dokumentáltak.

Lehűlő felületek, fűtött alapterület és légtérfogat

Első lépésként az energetikus beazonosítja a “fűtött burok” határait, a fűtött burkot határoló szerkezetek alkotják a tanúsítandó épület, vagy épületrész lehűlő felületeit.

A tanúsító az épület lehűlő felületeinek nagyságát méri meg, égtájanként, szerkezet típusonként. (Falak, födémek, ablakok, ajtók, laktérrel határos tető felületek) Mindezeket megmérve az alapterület és a fűtött légtérfogat is ismertté válik. Összetett geometriák esetén (pl. egyedi alakú tetőterek) a fűtött burok határoló felületeinek nagyságát és térfogatát a tanúsító kiszerkeszti.

A szerkezet típusokat be kell azonosítani, ez történhet tervrajz alapján, szemrevételezéssel és méréssel. Sok esetben és egyes szerkezet típusok esetében nem vizsgálható az un. rétegrend, vagyis az összetétel, ekkor évjáratra jellemző standard kerülhet feltételezésre.

Gépészeti rendszerek azonosítása

A gépészeti rendszereket a tanúsítvány szemszögéből a fűtés, a melegvíz készítés, a hűtés, a szellőzés és légtechnika berendezései és kapcsolódó rendszerei jelentik. A nem lakóingatlanok esetében a tanúsítvány az épület éves világítási energiaigényét is számítja.

A tanúsított ingatlanok zöme lakóingatlan, ezek esetében többnyire a fűtés és melegvíz készítés berendezései adottak.

A tanúsító beazonosítja a hőtermelő berendezések paramétereit, a felhasznált energiahordozót, az elosztóhálózat jellemzőit (csővezetékek, ha vannak), a rendszer szabályozásának módját, mindezt valamennyi adott rendszerre el kell végezni.

Készül a tanúsítvány

A tanúsítvány hőtechnikai szoftver segítségével készül. A tanúsító a felmérés során összegyűjtött adatokból építkezve készíti el. 

A hőtechnikai program segítségével a szakember összeállítja a lehűlő felületeket alkotó szerkezetek rétegrendjét. Az egyes anyagok hőtechnikai tulajdonságai adatbázis gyűjteményből állnak rendelkezésre.

A szerkezetekből típusonként és tájolásonként áll össze az épület hőtechnikai modellje, ez a modell reprezentálja a vizsgált épület viselkedését.

Ezt követően a szakma szabályai szerint definiálni kell a felmért gépészeti rendszereket, ennek végeztével az éves energiaigény számíthatóvá válik, energiahordozónként. Szintén energiahordozónként kimutatásra kerül az épület éves CO2 kibocsátása is.

Az energetikai besorolás

Az épületek az un. összesített energetikai jellemzőjük nagysága szerint kerülnek valamely besorolási osztályba.

Összesített energetikai jellemző = (szumma energiahordozónkénti energiaigény, primerenergiában számítva) / (alapterület)

Milyen követelményeknek kell megfelelni?

Helyszíni szemle során ez a kérdés gyakran elhangzik. A válasz a legtöbb esetben az, hogy semmilyennek – mondja a tanúsító, hiszen adásvétel, bérbeadás és ehhez hasonló jogviszony változások esetén a tanúsítvány mindössze egy szükséges dokumentum, aminek rendelkezésre kell állnia, a dokumentum egy jelenlegi energetikai állapotot reprezentál. A korszerűsítési javaslatok ezekben a tanúsítványokban is megtalálhatóak, mivel kötelező tartalmi elem. 

A javaslattétel feladata, hogy annak megvalósulása esetén az épület, vagy épületrész megfeleljen a jelenlegi követelményszint valamennyi kritériumának.

A mindenkori hatályos követelményszint kritériumainak legfőképpen az új építésű épületeknek kell megfelelnie, hogy azok megkaphassák a használatbavételi engedélyt.

A jelenleg hatályos követelményszint az úgynevezett költségoptimalizált követelményszint, ennek részleteit a 7/2006-os TNM rendelet 5.melléklete taglalja. Ezen a szinten három kritériumnak kell megfelelni: 

• Szerkezeti hőátbocsátási tényező kritérium: szerkezet típusonkénti megengedett hőátbocsátási tényező. U [W/m2K] – Def.: Az a hőteljesítmény, ami ahhoz kell, hogy a szerkezet felületegységén az 1K hőmérséklet különbséget fenntartsuk a külső-belső oldalai közt. – gyakran keverik egy anyag hővezetési tényezőjével.
• Fajlagos hőveszteség tényező kritérium:  a vizsgált épület 1 légköbméterére megengedett hőveszteség. q [W/m3K] – Def: A fűtött légtérfogat 1 légköbméterének 1K-val történő megváltoztatásához szükséges hőteljesítmény. –Ez a kritérium annyival árnyaltabb a szerkezeti kritériumnál, hogy a hőveszteség tényező megengedett értéke függ az épület felület-térfogat viszonyától, vagyis az A/V aránytól. Az épület rendeltetésétől is függ.
• Összesített energetikai jellemző: energiahordozónkénti éves energiafelhasználások primer energiára vetítve, összesítve és az épület 1 fűtött négyzetméterére vetítve megkapjuk értékét. Ep [kWh/m2 év]. Megengedett értéke szintén az épület felület-térfogat viszonyától függ, az A/V aránytól. és az épület rendeltetésétől is függ.

Követelmények 2021-től

2021 január 1-től a közel nulla energiaigényű épületek követelményszintje -megnevezésű kritériumrendszernek kell megfeleltetni az épületeket. Ennek leírása a 7/2006 TNM rendelet 6. mellékletében található.

Összefoglalva a fontosabb változásokat:

A szerkezeti hőátbocsátási kritérium nem szigorodott tovább, illetve ha az épület fajl. hőtároló tömeg szempontjából nehéznek minősül, akkor a fajlagos hőveszteség tényező kritérium is csak az 5. melléklet szerinti. 

Fajl. hőtároló tömeg szempontjából könnyűnek minősülő épületek esetében a 6. melléklet új fajlagos hőveszeségtényező követelményértékeket definiál, A/V függvényében.

Az összesített energetikai jellemző követelményértékek szigorúbb, konstans értékek, a korábbi A/V viszonyszámtól függő értékekhez képest.

Az egyik legfontosabb változás, hogy 2021 januárjától a használatba vétel alá kerülő épületeknek teljesíteniük kell az un. 25%-os megújuló részarányt.

A 25% az összesített energetikai jellemző, vagy a szumma primer energia 25%-át jelenti.

Ezt a kritériumot jellemzően hőszivattyúval és/vagy napelemmel lehet jövőre teljesíteni.

Hogyan kell kalkulálni a megújuló energia arányát a hőszivattyúnál?

A hőszivattyú tarifától függetlenül elektromos árammal működik, ami nem megújuló energia.  

Egy egyszerűsített példán keresztül mutatjuk meg, hogy miként számoljuk a megújuló részarányt ebben az esetben:

• Tételezzük fel, hogy egy épület energiaigényeit egy éves szinten 4-es jósági fokú hőszivattyú szolgálja ki.
• Tegyük fel továbbá, hogy az épület energiaigénye 4 egység. 
•  A hőszivattyú 4 energiaegység beadásához 1 energiaegységet vesz fel a hálózatról

Tehát a végponti villamos energia mérleg: 4 egység beadott, ebből 3 egység megújuló, 1 egység nem megújuló. Ezt az 1 egységet primer energiában vesszük, mert ez az épületünk primer energia igénye: 1*2,5=2,5 egység nem megújuló. 

A példánkkal élve a részarány tehát: 3/2,5 *100 =120% (+4% nappali áram esetében mindig), tehát 124% a megújuló részarány.